Megbocsátás

A családállítások során sokszor derül fény a felmenőink vétkeire, ellenünk vagy szeretteink ellen elkövetett bűnökre. Az állítások végén sokszor azt kéri az állítás vezetője, hogy bocsátsunk meg a szüleinknek, felmenőinknek, hiszen "az életet tőlük kaptuk" és/vagy "ők a nagyok, én vagyok a kicsi". Biztos, hogy meg kell bocsátani? Mindenért meg kell bocsátani? Nem.

Az tény, hogy ők a nagyok és az életet tőlük kaptuk, de attól még tehettek olyat, amiért nem jár a megbocsátás. Nem lehet mindent megbocsátani. Miért is kéne? Ezzel akár elfojtanánk magunkban a saját érzéseinket, azokat az érzéseket, amiket a felmenőink tettei okoztak. Az azonnali megbocsátással a saját érzéseinket kicsinyítjük le, vagy negligáljuk.

Amikor az önismereti munka során eljutunk oda, hogy felismerjük, nevesítjük egyes fájdalmas, nehéz érzéseinket, majd visszatekintve megtaláljuk azok forrását egy felmenőnk személyében, esetleg tudatosítjuk, hogy személyiségünkben milyen jelentős változásokat okozott mindez, akkor az egy nagyon fontos felismerési folyamat. Ennek megélését nem szabad siettetni, jelentőségét csökkenteni. Óvatosan kell hozzányúlni, meg- és átbeszélni egy szakemberrel. A megbocsátás nincs az első lépések között.

Ha megtudjuk, hogy az bántott, akinek az lett volna a dolga, hogy szeressen, támogasson minket, jogosan leszünk rá dühösek. Haragunkat jogosan fejezhetjük ki. Sőt, jó lenne, ha a dühünket, csalódottságunkat igenis meg tudnánk mutatni. Az elfojtott harag ismét csak újabb problémákat, frusztrációkat okozhat később. Egy hosszabb feldolgozási folyamat végén elgondolkozhatunk, hogy megbocsátunk-e a felmenőinknek, de ez sem szükségszerű.

A gyors módszernek titulált családállításban tehát nagy odafigyeléssel kell hozzányúlni a megbocsátás kérdéséhez. Az ott megjelenő történések, energiák, összefüggések nem függetlenek az egyén pszichés állapotától, oda-vissza hatnak egymásra. Egy kierőszakolt, kimondatott megbocsátás újabb gátakat építhet a gyógyulási folyamatba, akár a személyiségbe is.

A napokban társadalmilag is időszerű a megbocsátás kérdése. Megbocsátást, megértést kérnek a hatalom korábbi birtokosai az általuk lebecsült, dehumanizált embertársaiktól, csoportoktól. Nem tartunk még a megbocsátásnál. Most még a megértés, feldolgozás fázisai vannak. Lehet, hogy eljutunk a megbocsátásig, de ebben az esetben sem szükséges, hogy mindenki megbocsátson mindenkinek.